Mit jelent a "mechanika", "mechanikai jogdíj" kifejezés a szerzői jogban?

Ma "mechanikai jogon" a mű hangfelvételen való rögzítésének szerzői jogosultságát értjük - alapja tehát a szerző kizárólagos többszörözési joga. Régi jogunkban mechanikai előadás céljára szolgáló készülékeknek hívták a műveket gépi úton ismételten visszaadó eszközöket (pl.: lemezjátszó), innen származik a kifejezés.

Az új Szjt. szerint (19.§) már nyilvánosságra hozott

1. nem színpadi zeneművek, zeneszövegek

2. színpadi zeneművek

részletei hangfelvételen, videofelvételen, multimédia műben és elektronikus adattárban (CD-ROM) való rögzítéséhez a szerzői engedélyt az ARTISJUS-tól kell megszerezni, e körben tehát a mechanikai jogot az ARTISJUS kezeli. Más esetekben (irodalom) a szerző közvetlenül gyakorolja mechanikai jogát, azaz egyedileg engedélyezi műveinek hangfelvételbe foglalását.

Szerző vagyok, aki csak saját számait adja ki lemezen. Kell-e jogdíjat fizetnem?

Nem. Az ilyen, ún. szerzői kiadások esetén nem kell jogdíjat fizetni, hanem egy nyomtatvány kitöltésével kell tájékoztatni az Artisjust a kiadás főbb adatairól. Fontos, hogy erre valóban csak akkor van lehetőség, ha maguk a szerzők végzik a kiadást. Az Artisjus szigorúan fellép minden olyan esetben, amikor a kiadó úgy akarja elkerülni a jogdíjfizetést, hogy a szerzőkkel "aláírat egy papírt", de valójában mégis maga végzi a kiadást.

Miért kell a külföldi szerzők szerzeményeire Önöknek befizetni a jogdíjat?

Az Artisjus nemcsak a magyar szerzőket képviseli. Külföldi szerzői jogvédőkkel kötött megállapodásokban (ún. kölcsönös képviseleti szerződésekben) az egész világ összes zeneszerzője javára szed be mechanikai jogdíjakat.

Külföldi szerző hogy kapja meg az általunk befizetett jogdíjat?

A külföldi szerzőkre eső jogdíjat az Artisjus a megfelelő jogvédő társasághoz utalja át, így a szerzők saját jogvédő társaságuk útján kapják meg a jogdíjat; éppúgy, ahogy a magyar szerzők az Artisjuson keresztül részesülnek a külföldi felhasználások jogdíjaiból.

Szerzők érvényesen lemondhatnak-e a jogdíjról?

Nem. A szerzők védelme érdekében a törvény kimondja, hogy a közös jogkezelés körében (így a lemezjogdíjaknál is) a szerzők csak a felosztást követően mondhatnak le jogdíjukról. Ez tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy azon a kulturális piacon, ahol nagyszámú szerző próbál a közönséghez jutni, de viszonylag kevés elismert kiadó működik, az erőviszonyok szükségképpeni egyenlőtlensége ne sodorja a szerzőt kiszolgáltatott helyzetbe. A kiadó nem mondathatja le a szerzőt a jogdíjáról, aki így kreatív munkájáért ellenértéket kaphat.

Átdolgozás, fordítás esetén kinek a kötelessége az engedély megszerzése?

Jogi értelemben a felelősséget az viseli, aki az átdolgozást, fordítást végzi. Nyilvánvaló, hogy az átdolgozó-fordító és a kiadó megállapodása alapján a gyakorlatban általában mégis a kiadó intézi az engedélyek beszerzését (mivel számára ez könnyebb, mint az átalakítást végző szerző számára.)