2011-ben egy új zenei formációval lépünk színpadra, ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jól bevált countryt leváltjuk. Sőt kiegészítjük! Rock és más műfajokkal, mivel 39 éve zenélek (5éves koromtól) ezért egy egészen különleges feldolgozásokból álló anyagot teszünk közzé. Igaz a XXI.század technikai színvonalán. Szinte egy űrbázis technikai rendszerévé vált a saját stúdiónk is, ami nem csoda, hiszen zenekarunk zenészei lassan elkopnak. Elöregedés ellen pedig nem találtak ki még ellenszert, főleg zenei téren nem, hacsak nem örökbecsű művet nem alkotunk, de ahhoz, mint az amerikai country oly sok kitünő zenésze elkellett volna tűnnünk évekkel ezelőtt. Nos a technika felhasználásával kívánjuk megoldani a kikopott reflexeket. Maga a játék ezzel még pompázatosabb lesz. Sőt így megoldható a pénz hiány miatti hangzás kiesés is! Ez az elmúlt időben sok problémát okozott. 2009-ben elértünk az évi 147 fellépést, eddigi életünkben ez remek, de ugyanakkor fárasztó is volt, amit 2010-ben igaz későn kezdtünk mert még májusban nem volt fellépésünk, csak május végére, de így is 150 alkalommal koptattuk a művházak, szórakozó helyek színpadjait. Remek emberekkel dolgozhattam együtt életemben, s ez nyomot hagyott a technikai tudáson is. De elértünk egy szintre, ahonnan visszalépni nem lenne szabad. Sajnálnánk az eltelt éveket, a kárba veszett technikai és zenei tapasztalatot. Sokszor elgondolkodtam, nem lett volna jobb 1982-ben megmaradni a jó kis stúdió DJ technikánál, némileg megfűszerezve zongorával, és más hangszerekkel. De az élőzene nem pótolható teljesen! Amikor feldolgozunk egy egy számot s ehhez köszönöm mindazok segítségét, akik remek dolgaikkal feldobták a műsorokat, az jut az eszembe, milyen is volt amikor elkezdtem. Mennyit köszönhetek a zenének ? Talán ezt csak az tudja elképzelni, aki akárcsak én életében a legfontosabb helyre a zenét tette. A mai zenei feldolgozások sokakban azt az érzést keltik, mintha nem is zene lenne, hanem csupán géphangok, zúgások, dobolások, dobogások. Mi mindvégig megkívántuk tartani a valódi akkordokat, akkor is, ha gépen szerkesztettük az alapokat, akkor is ha egyedül a stúdióban szerkesztettem, komponáltam a dalokat, vagy írtam át itt-ott egy egy dalt. A szövegtechnika a hangzásmodulok olykor idegenül zengtek. Főként amikor az Ír zenei alapokat kellett Moldvaivá átszerkesztenem. Szerencsére nagyszüleim hagyatékozták rám a zene szeretetét, s tiszteletét. Aminlkül most nem lehetnék valódi zenész! A tánc szintén fontos része életemnek, sok színpadon, nemzetközi porondon megmutathattam milyen is a Magyar virtus. Milyen az Ír géppuskalábat áttenni Moldvaivá. Valahol ez képezi életemet, s annak minden másodpercét. Letáncolni az életet a bajokat, a bánatot, a fájdalmat. De ugyanakkor az örömet a boldogságot, a gyönyört is. Ez a valódi Kovács Hunor? Ez az a 43 éves örökké fiatal ember, aki a countryban nem csak a vidéki élet minden szenvedését, napsütötte oldalát látja, hanem a gondokkal teli hétköznapokat lezáró hajnalig tartó mulatást is. 2011-re sok felkérést kaptam, sajnos hivatalos színpadra eddig nem jutottam el, mert vannak akik nem voltak velem hajlandóak szóba állni. S ha félvállról meg is kérdezték: "mennyiért léptek fel?" akkor talán a válasz sem volt az igazi. Kialakult, hogy majd 8 fővel játszottunk ez pénzben mérve (nem szeretem!) 100 - 120 ezer forintra rúgott. Az új formációban 3 max 4 személyre tervezek, amiben minden hangszer szerepel, technikailag kiegészítve. azonban ha arra mód nyílik megszeretnénk tartani az akusztikus hangzást is. Beakarjuk járni a föld minden Magyarok lakta részét. S szívesen fogadjuk a felkéréseket. Tudom ezen hír többnyire a tagoknál csapódik le, de adjatok újra reményt, hogy megérte eddig is csinálnunk, adjatok számunkra szeretetteli légkört, hogy megmutathassuk 40 felett a zenész ugyanolyan, mint volt annak idején !

Köszönettel, és hatalmas szeretettel felétek!